A lakásszövetkezet egyes épületeiben az 1960-as években épült gravitációs gyűjtőkémények vannak (Sirály utca, Gombási út, Zöldfa utca).
Hazánkban 1979-ben a kéményes szakma létrehozta MSZ-04-S2-3:1979 számon a „Lakó- és közösségi épületek kéményei. Egycsatornás gyűjtőkémények egyesített falú könnyű-beton elemekből” szabványt, amely 1995-ig volt érvényben. Bár 1985 után már alig épült ilyen rendszer, mégis kb. 100 ezer darab termofor gyöjtőkémény létesült.
Ezek a kémények már eddig is több milliárd forint kárt okoztak, és elég sok emberéletet követeltek.
Egy évtizeddel ezelőtt állami támogatással, országosan szintén sok milliárd forint ráfordítással egy részük korszerűsítésre került. Ma már nem lehet szabályosan termofor kéményeknél készüléket cserélni, csak javításokkal lehetne életben tartani ezeket a rendszereket, ha a kéményseprő életvédelmi okból nem talál okot a használat betiltására.
Azt hihetnénk, hogy ez a téma csak egy tipikusan magyar, elszúrt ügy, amihez hasonló nincs is máshol. De Európában közel 5 millió háztartás van közös, nyitott égéstermék-elvezető rendszerre kötött fűtő és kombi kazánokkal ellátva. Ezek általában egyszerű falazott rendszerek, amelyek legtöbbször csak béléscsővel vannak ellátva. Bécsben is sok ilyen lakás van. Vannak szakmai körök, amelyek bélelés, megfelelő kondenzvíz-kezelés és mesterséges megszívás esetében még a gravitációs vízmelegítők és a kondenzációs kombik vegyes üzemét is elképzelhetőnek tartják. Ennek ellenére a magyar előírások meglehetősen szigorúak, talán a legszigorúbbak Európában.
A nagy problémát a kisebb huzathatás okozza
Ezeket a kéményeket eredetileg nem a gázkészülékek, hanem a szilárd tüzelésű kályhák füstelvezetésére alkalmazták. Viszont már a 60-70-es évektől kezdve gázüzemű vízmelegítőket és gázkonvektorokat is bekötöttek ebbe a rendszerbe. A földgáz égése során keletkező füstgáz hőmérséklete jóval alacsonyabb, mint a szilárd tüzelésű anyagoké, így a huzathatása is jóval kisebb.
A másik probléma, hogy a füstgáz víztartalma kicsapódik a kémény belső falán, reakcióba kerül a betonelemmel, ami egy idő után roncsolni kezdi a kéményt és annak tömörségét. A füsttömörség folyamatos csökkenésével a kéményben lévő füstgáz felhígul, ami szintén csökkenti a huzat hatását. A huzathatást a külső időjárás is befolyásolhatja, például nyári melegben jóval kisebb, mert a lapostető felett a külső levegő forró.
Ezeket a problémákat már a 70-es években felismerték, és ezért 1986-ban betiltották az effajta kémények építését.
Betiltották, még sok van belőlük… de ez miért probléma?
A lakások levegője a nyílt égésterű készülékek révén közvetlen kapcsolatban van a kémények járataival. Probléma akkor keletkezik ebből, ha a füst nem felfelé, hanem visszafelé kezd áramolni. A hagyományos tüzelésű kályhák esetén a füst látható, irritáló szagú, köhögtető, ezért a kockázat kisebb, mint a gázkészülékeknél, amelyek füstje láthatatlan, szagtalan.
A visszaáramló füst egyik legveszélyesebb eleme a szén-monoxid. Ez a színtelen, szagtalan, erősen mérgező gáz már eddig is sok áldozatot követelt. Ráadásul egyre több társasház végez energetikai korszerűsítéseket, amelynek során kicserélik a lakások külső nyílászáróit hatékonyabb légzárásúakra, ugyanakkor a megfelelő légellátással már nem foglalkoznak.
A nyílt égésterű készülékek a lakás levegőjét használják fel. Az égési folyamat során leesik a levegő nyomása, ami megint csak tovább növeli egy esetleges szén-monoxid mérgezés kockázatát. A baleset pedig sokszor nem is ott következik be, ahol a nyílászárót légellátás nélkül kicserélték, hanem a szomszédos lakásban.
Letiltják a kéményt, kikapcsolják a gázt…
Régebben a kéményseprők a kötelező éves ellenőrzésnél általában megfelelőnek minősítették ezeket a füstelvezetőket. Most már a Katasztrófavédelemhez tartozik a kémények ellenőrzése, és az utóbbi időben megszaporodtak a gázelzárások is, miután a kéményseprők egyre több „piros lapot” osztanak a hibás gyűjtőkémények miatt.
A helyzetet ugyanakkor tovább rontja az, hogy az életveszélyes gyűjtőkémények műszaki megoldására 2011-óta nem írtak ki állami pályázatot. Ráadásul az utoljára kiírt pályázati keretet sem tudták teljes egészében kimeríteni a jelentkezők. Sokszor, hogy a lakástulajdonosok értetlenül állnak a felmerülő probléma előtt. Jogosan teszik fel a kérdést, ha eddig évtizedekig megfelelőnek nyilvánították a kéményeket, akkor most hirtelen mitől váltak életveszélyessé.
Mit lehet tenni?
Egy kéményfelújításnál ugyanis lakásonként minimum 500-600 ezer forinttal kell számolni. A műszaki megoldásra számos lehetőség kínálkozik, mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is, de legalább a közvetlen életveszélyt megszüntetik.
Vannak olyan közösségek, akik villanybojlerre váltottak, azaz leváltak a gyűjtőkéményről. Elsőre talán ez tűnik a legköltséghatékonyabbnak, de számos más műszaki probléma és költség is felmerülhet ilyenkor. Az elektromos hálózat gyakran alulméretezett és egy ekkora volumenű terhelésnövekedéssel már nem bír el.
Ha a gyűjtőkéményt meg szeretnénk tartani, és felújítani, akkor a legegyszerűbb megoldás is legalább 2 millió forintba kerül kéményenként, de a költségek nagyban függnek a lakások és bekötések számától, valamint a választott technológiától.
Az egyik megoldás, hogy felújításkor a kémény kibélelése és a csatlakozó idomok cseréje mellett egy füstelszívó ventilátor is felszerelésére kerül. Ezzel ugyan az életveszély elhárul, de a felújítás konzerválja a már meglévő készülékeket, vagyis a már korábban használt régi, nyíltterű gázüzemű vízmelegítők kerülnek visszakötésre.
A másik megoldás, hogy a gyűjtőkéményt kibélelik, de nem szerelnek fel ventilátort, viszont minden lakásban kicserélik a régi készülékeket zárt égésterű kombi készülékekre. A füstelvezetés így továbbra is a kéményen keresztül történik, míg a friss levegő utánpótlását – zárt rendszeren keresztül – a homlokzatról lehet megoldani. Ez a javítási lehetőség ugyan drágább, előnye mégis abban rejlik, hogy energiahatékonyabb, azaz alacsonyabb fűtési költségeket eredményez.
A harmadik megoldás a gyűjtőkémény egyedi kéményekkel történő kiváltása, de olykor ez a legköltségesebb választás. Az eljárás lényege, hogy a betonelemekből épített gyűjtőkéményt megszüntetik, és a lakások mindegyikénél egyedi kéményeket alakítanak ki, amelyekre egymástól függetlenül lehet a különböző típusú készülékeket rákötni. Azonban a gyűjtőkémények teljes kiváltásánál nemcsak a bontás és a kivitelezés körülményes, de műszakilag sem lehet megoldani mindenhol.
Fontos, hogy a gyűjtőkémények esetében a lakó önállóan nem kezdeményezheti, nem cseréltetheti, módosíthatja, szüntetheti meg a gázkészüléket. Ellenkező esetben a kéményrendszerben labilis állapot léphet fel, ami akár a szomszéd lakó készülékének elégtelen működését, tönkremenetelét okozhatja, de életveszélyt is generálhat. A keletkező égéstermék tömegárama és hőmérséklete a gyűjtőkéményhez van igazítva és fordítva, ha ez a paraméter változik, akkor változik a kémény üzemeltetési struktúrája.
(forrás : hazforum.hu/idozitett-bomba-tarsashazi-gyujtokemenyek)