Egy 2012-ben elfogadott uniós irányelv (az energiahatékonyságról szóló, 2012. október 25-i 2012/27 / EU irányelv) szerint az Európai Unió tagállamaiban 2016 december 31-től kötelező megoldani a központi- és távfűtéses épületekben az egyes lakások külön-külön történő hőfogyasztás-mérését, vagy ahol az egyedi fogyasztásmérők használata nem kivitelezhető, a fűtési költségosztókat kell alkalmazni. A lakásszövetkezet Facebook oldalán ezzel kapcsolatban rövidkeírások látottak napvilágot, ami szerkesztett formában itt is közzéteszünk.
Mérnöki ésszel persze ennél alaposabban, pontosabban, és főleg sokkal hosszabban is lehet írni erről a témáról, de most nem az a cél, hogy mérnököket képezzünk a háziasszonyokból, hanem az, hogy egy picit megszurkáljuk azt a ködöt, ami a városban erről a dologról szétterjedt. Vácon finoman szólva sincs jó híre a költségosztós rendszereknek. Mondjuk ki: vannak akik utálják, és nem is ok nélkül. Beszéljünk arról, hogy miért!
Alapvetően három oka van a dolognak:
- Mint mindent, a termoszelepes, költségosztós fűtést is meg kell tanulni használni. Nem ördöngösség, de érteni kell, hogy mi miért történik.
- Emberi oldalról meg lehet érteni, hogy az éves elszámolás egyeseknek kellemetlen meglepetést, mellbe vágó számlát okoz. Ezt el kell kerülni: havi elszámolást kell készíteni, és a hátrányos adottságú (pl. szélső) lakások esetén a törvényben előírtak szerint korrekciókat kell alkalmazni.
- Ne szépítgessük a dolgot! Mondjuk ki, hogy vannak olyan, évekkel ezelőtt megvalósult költségosztós rendszerek, amiknél az lenne a csoda, ha tisztességesen működnének. A titkos jelszó a BESZABÁLYOZÁS – azért titkos, mert ez az, amit azokban a házakban nem hallottak.
Mi a különbség a költségosztó és a hőmennyiség-mérő között?
A hőmennyiség-mérő (heat meter) egy olyan mérőszerkezet, ami a lakás hőfogyasztását méri, hasonlóan, ahogy a gázóra a gázfogyasztást, a villanyóra meg a villanyfogyasztást. A kisebb hőmennyiség-mérők első ránézésre olyanok, mint egy vízóra. Egy ilyen szerkezetet látunk az első képen. Az rögtön feltűnik, hogy annyiban eltér egy vízórától, hogy ebből kilóg két madzag. Miért?
A vízfogyasztást egyszerű mérni, meg a gázfogyasztást is: ami a csövön átmegy az annyi. A fűtésnél azonban nem egy cső van, hanem kettő: az egyiken jön a fűtővíz, a másikon elmegy. Az elfogyasztott hőmennyiség megállapításához nekünk nem csak azt kell megmérni, hogy mennyi fűtővíz ment át a lakás radiátorain, hanem azt is, hogy milyen meleg volt ami jött, és mennyire hűlt le az, ami elmegy. Ezért a hőmennyiség-mérő kicsit olyan, mint a taxióra. A taxióra méri a megtett kilométert és az eltelt időt is, és ebből számol díjat. A hőmennyiség-mérő megméri az átfolyt vizet, és a bejövő, meg a kimenő hőmérsékletet, és a benne lévő aprócska számítógép ebből számítja a hőfogyasztást. A két „madzag” a két hőmérőszonda.
A hőmennyiség-mérőt fel lehet szerelni a lakás bejárata mellett (ahogy a gázórát). Csakhogy a mi lakótelepi házainkban a fűtésvezetéket nem a bejáratnál jönnek be a lakásba, hanem függőlegesen mennek át a házon, egyik lakásból a másikba. Külön van a szobáké, külön a konyháé, külön a fürdőé. Ahhoz, hogy a bejárati ajtó melletti hőmennyiség-mérővel mérni lehessen a fogyasztást, az összes radiátor csöveit oda kell vezetni. Az egész lakást át kell csövezni. Ez nagyon drágává teszi a dolgot (nem is beszélve arról, hogy a lakásban egy csomó lyukat kell fúrni). Ezért a támogatja a pályázat a költségosztót.
A költségosztó (heat cost allocator) egy kis szerkezet, amit a radiátorra szerelnek fel. Ez nem a hőfogyasztás méri, hanem azt, hogy mennyire meleg a radiátor a lakás levegőjéhez képest. Ez alapján meg lehet „saccolni”, hogy mennyit fűtenek. Persze ilyenkor is van mérés: a lépcsőház egészének hőfogyasztását hőmennyiség-mérő méri (ilyen mérők már most is vannak minden házban). A mért értéket most a lakás fűtött légköbméter-térfogata alapján osztják szét, függetlenül attól, hogy ki mennyit fűt. A költségosztók használata esetén a házra mért hőmennyiséget (vagy annak valahány százalékát) a lakások között a költségosztók adatai alapján, fogyasztásarányosan osztják szét.
A költségosztó nem új dolog, lassan száz éves találmány. Az első szerkezetek nem elektronikusak voltak, hanem egy lassan párolgó folyadék volt bennük. Ha többet fűtöttek, a folyadék gyorsabban párolgott, ha kevesebbet, akkor lassabban. A fűtésszezon végén megnézték, hogy mennyi volt a „fogyás”, és az alapján arányosítottak. Mondani se kell, hogy ez a módszer nem igazán volt megbízható. Ma már ilyen párologtatós költségosztókat nem is szabad használni. Később megjelentek az elektronikus költségosztók, amik már valamivel jobbak voltak. Mára ezek is jelentős fejlődésen mentek keresztül.
Az „okos” költségosztós rendszer
Manapság minden „okos”. Okos a mosópor, a mosógép, a pelenka, a telefon, és okos a költségosztó is. Ja, ez tényleg az! De nem a költségosztó, hanem az egész rendszer egyben. A dolog attól lesz okos, hogy hogy ezek az eszközök nem egymagukban működnek, hanem egy rendszer részei. Az épületekben elhelyezett adatgyűjtőkön keresztül on-line kapcsolatban vannak a szolgáltatóval, így bármikor le lehet őket olvasni anélkül, hogy a lakásba be kellene menni. A rendszer a későbbiekben más eszközökkel (pl. hasonlóan működő vízórákkal bővíthető), lehetővé tehető, hogy a lakástulajdonosok mobilapplikáción keresztül hozzáférjenek az adatokhoz, stb.
A termoszelepek
A termoszelepnek (thermostatic radiator valve, TRV) az a dolga, hogy a rajta beállított értéknek megfelelő hőmérsékletet tartson a szobában! Nem azt állítjuk be vele, hogy milyen meleg legyen a radiátor (ez nem fog menni), hanem azt, hogy milyen meleg legyen a szoba! A hópihe jel a legkisebb fokozat, ilyenkor csak fagyvédő temperálást ad (7–8 °C). Ahogy a tekerőn a számok nőnek (I, II, III, IV, V vagy 1, 2, 3, 4, 5), egyre melegebb lesz. Az 1-es fokozatnak 12–15 °C felel meg, a 4-esnek 21–24 °C, az 5-ös a maximum, kb. 25–27 °C.
A termoszeleppel a szoba hőmérsékletét állítjuk be
Fontos megérteni, hogy nem a raditátor hőmérsékletét állítjuk be. A radiátor hőmérsékletét maga a szelep állítgatja teljesen magától: hol kikapcsol, hol bekapcsol. Gyakori panasz, hogy fel van tekerve 5-ösre, mégis hideg a radiátor. Ez persze néha lehet attól is, hogy tényleg rossz a szelep (leragadt) vagy nincs fűtés a házban, de többnyire nincs semmi hiba, teljesen normális a dolog, csak a lakó éppen olyankor találta megfogni a radiátort, amikor a szelep pont kikapcsolta azt.
A termoszelep nem úgy működik mint a hagyományos! A hagyományossal az ember be tudja állítani langyosra a radiátort, és akkor az mindig olyan langyos is marad. Ez a termoszelepnél nem megy! A termoszelep aránylag hirtelen nyit és hirtelen zár. Ha a szobában hideg van (hidegebb, mint amit beállítottunk), akkor magától kinyit, és a radiátor meleg lesz. Ha a szoba felmelegedett, akkor meg magától lezár a szelep. Ilyenkor a radiátor lassan kihűl. Ezt furcsának találhatja az a lakó, aki a cucc működését nem ismeri, pedig rendes működés jele. Éppen ennek ellenkezője jelez hibát. Ha egyébként nincs odakint baromi hideg, és a termoszelepes radiátor mégis állandóan forró, akkor lehet valami baj, és ezen nem árt elgondolkodni, mielőtt rámegy a gatyánk.
Az emberek eddig ahhoz szoktak, hogy „legyen csak jó meleg a radiátor, hiszen azért fizetünk, ha melegem van legfeljebb kinyitom az ablakot.” Meg, hogy „minek zárjam el, úgyis ugyanannyit fizetek!?” (egyébként nem, de ezt most hagyjuk). A termoszelepes-költségoszós rendszernél aki így áll hozzá, az tényleg meg fogja szívni a számlát. Nem kicsit. Tudunk olyanról is, ahol férj, feleség erős dohányos (2 csomag lemegy fejenként egy nap), és feltekert radiátornál, nyitott ablaknál, kis gatyában, otthonkában füstölnek. Ez a szokás magánügy, de ha lakásonként számoljuk el a fűtést, akkor igen drága luxus lesz. Szóltunk előre…
A nyaralás nem csak a melósnak jár, hanem a termoszelepnek is! Ha már egyszer egész télen dolgozott, nyáron hadd pihenjen ő is! Ezek a termoszelepek nem tudják, hogy nyár van. Akkor is dolgoznak, amikor nincs fűtés. Csórikáim a kánikulában csak azt érzik, hogy meleg van, és erőnek erejével igyekeznek elzárni a radiátort, mintha attól lenne meleg. Aztán meg csodálkozunk, amikor őszre sorban leragadnak a szerencsétlenek. A lényeg:
Nyáron tökig ki kell nyitni a szelepeket (5-ös fokozat)
Így egyrészt nem erőlködnek feleslegesen, másrészt a fűtésrendszer leürítése-feltöltése esetén nem szorul meg a levegő a radiátorban (nem rozsdásodik a radiátor, és könnyebb légteleníteni).
Télen szellőztetéskor a szelepet el kell zárni!
Termoszelepes-költségosztós rendszernél tudni kell szellőztetni! A radiátorokat az ablak alá szokás felszerelni, így oda kerül a termoszelep is az ablakhoz. Ugyanis amikor kinyitjuk az ablakot, az ablak alsó felén tódul be a hideg levegő (felül meg megy ki a meleg). A beömlő hideg egyenes a radiátorra meg a termoszelepre ömlik. Ilyenkor szegény termoszelep azt hiszi, hogy itt a jégkorszak, és tökig kinyitja a radiátort. A radiátor forró lesz, a költségosztó pörög mint állat, a fűtésszámlánk meg olyan kövér lesz, hogy öröm lesz nézni! Közben meg az egészből nem veszünk észre semmit, mert a meleg, amit a radiátor csinál, kimegy a nyitott ablakon az utcára (mondjuk szélcsendes időben a tető szélén ücsörgő verebek élvezik, köszönik).
A helyes eljárás az, hogy mielőtt kinyitom az ablakot, hópihe állásba tekerem a szelepet az ott lévő radiátoron. Rövid ideig (5-7 perc) szellőztetek jól kitárt ablakkal, hogy a levegő gyorsan kicserélődjön, de falak, a bútorok ne hűljenek ki. Aztán ablak becsuk, a szelepet pedig visszaállítom oda, ahol volt, mondjuk 3-as állásra. Nem 5-ösre! Attól ugyanis ez nem fog jobban fűteni, ha 5-re teszem. Ez nem hagyományos raditároszelep, ez pont annyira nyit ki 3-ason is meg 5-ösön is. Csak 5-ösön később zár el, vagyis nem gyorsabban melegszik be a szoba, hanem gyorsabban nő a számla.
A rendszer további fontos elemei
A rendszer további lényeges elemei a strangszabályzók, az adatgyűjtő egységek
Elszámolás
Hődíj
Hőfogyasztás
