A téli hónapokban sokan panaszkodnak, hogy sokat kell fizetni a fűtésért. Közben vannak, akik szerint hideg van a lakásban, hiába fizetne annyit. Mások meg azt mondják, nem tudnak aludni a melegtől, kénytelenek kinyitni az ablakot, és az utcára megy el a meleg. Egyik sem jó, de mind a kettőre van számos példa. Nyáron az emberek nem gondolnak a téli számlákkal, pedig ilyenkor érdemes a dologgal foglalkozni, mert nyáron lehet a fűtést korszerűsíteni.
A jó megoldáshoz két dolog kell:
- Szabályozhatóvá kell tenni a fűtést. Az kell, hogy mindenki saját magának be tudja állítani, hogy milyen meleget szeretne.
- A Földváry lakótelep házait egycsöves fűtéssel építették, ami nem szabályozható. Itt a fűtést át kell alakítani, termoszelepet kell felszerelni, és átkötő szakaszt.
- Deákváron kétcsöves fűtések vannak, aminél lehet a radiátorokat egyenkét szabályozni, elvileg nincs szükség átalakításra. Azért elvileg, mert sok lakásban még a régi szelepek vannak, ami be vannak szorulva, vagy mozgatásra csöpögnek, ezért a lakók inkább nem használják őket. Ezeket a szelepeket ki kell cseréltetni.
- Fogyasztásarányos elszámolást kell bevezetni. A távhőtörvény szerint a fűtési hődíjat háromféle módon lehet elszámolni:
- A légköbméter arányos elszámolásnál a ház fogyasztását egyben, központilag mérik. A havonta mért fogyasztást a lakások fűtött légtérfogata arányában osztják szét a lakások között. Ugyanabban a hónapban kisebb lakás kevesebbet, nagyobb lakás többet fizet, de a fizetett összegben nem mutatkozik meg, hogy valaki többet, vagy kevesebbet fűtött. Persze érdemes lenne mindenkinek spórolni, hiszen akkor az egész ház kevesebbet fogyasztana, és mindenki kevesebbet fizetne, de az emberek azt mondják: „én minek spórolja, a szomszéd úgyse spórol.”
- A költségosztós elszámolásnál minden radiátorra fel van szerelve egy kis készülék (ez a költségosztó), ami azt figyeli, hogy milyen meleg a radiátor. A költségosztók adatai időről időre kiolvassák, és az egész házra egyben mért hőfogyasztás díját az adatok alapján osztják szét a lakások között. Ennek részéleteiről itt olvashat.
- Az egyedi mérés esetén minden lakás saját hőmennyiségmérővel van felszerelve, és díjat mindenki a saját mérője alapján fizeti.
A háromféle módszer összehasonlítására a legjobb példa éppen nálunk, Vácon, a Csányi körúton van, ahol egymás mellett áll négy tízemeletes ház. Mind a négy ház teljesen egyforma, ugyanannyi lakás, ugyanolyan hőszigetelésük van, és még a szél is egyformán fújja őket. A különbség az, hogy az egyikben légköbméterarányos elszámolás van (H-1 épület), kettőben költségosztó (H-2 és H-4 épület), a negyedikben pedig egyedi mérős rendszer (H-3 épület). A Váci Távhő Kft. honlapján, a gazdasági és műszaki információk között mindenki utánanézhet az adatoknak. Mi most a 2021-es év hőfogyasztását mutatjuk, de bármelyik másik évet nézzük, ugyanez az ábra. A legkevesebbet az egyedi hőmennyiségmérős épület fogyasztja, ott fizetik a legkevesebb fűtési díjat a lakástulajdonosok. A két költségosztós épület egy hajszállal rosszabb, kicsit magasabbak a számláik. Abban a házban, ahol se hőmennyiségmérő, se költségosztó nincs, kiugróan sok a fogyasztás. Forintban ez azt jelenti, hogy a 2021. évben például 5,0 millió forintot fizettek ki fűtésre, míg a költségosztós épületek csak kb. 3,8 milliót, a hőmennyiségmérős pedig 3,4 milliót. A H-1 épület lakói tehát alsóhangon 1,2 millió forinttal fizettek többet a fűtésért, mint a többiek. A tízemeletesekben 44 lakás van, így nem nehéz kimatekozni, hogy
ahol se költségosztó, se hőmennyiségmérő nincs, ott lakásonként átlagosan 27 ezer forinttal került többe a fűtés, mint ahol felszerelték a költségosztókat vagy a hőmennyiségmérőket.
H-3 épület: egyedi, távleolvasásos hőmennyiségmérők
A hőmennyiségmérés vagy költségosztás bevezetése előbb-utóbb egyébként is kötelező lesz, erről energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv alapján minden EU tagállamnak be kell vezetni az ilyen rendszereket. Erről bővebben itt lehet olvasni.
Hogyan tovább?
A fűtéskorszerűsítés szükségessége nyilvánvaló minden józan gondolkodású lakástulajdonos számára. Az egyik lehetőség, hogy önerőből valósítjuk meg a fűtéskorszerűsítést, a másik, hogy állami pályázatból. 2020-ban már sikeresen pályáztunk az Otthon Melege Program keretében, és megcsináltuk a korszerűsítést a Deákvári főút 27-33 szám alatt. Erről itt lehet olvasni. Arra, hogy más házaknál is pályázatot adjunk be, akkor lesz lehetőség, ha a kormány a pályázatot újra kiírja. Jelenleg nincs hivatalos hír még a 2022-es pályázatról és a pályázatokat korábban kiíró Nemzeti Fejlesztési és Stratégiai Intézet Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság is felszámolás alatt áll. Nem hivatalos forrásból azonban olyan információt kaptunk, hogy valószínűleg ki fognak írni pályázatot, de ez még függ a gazdasági helyzettől, és a szomszédunkban zajló háború alakulásától is. Addig is a pályázati lehetőségekkel kapcsolatban például itt lehet információt szerezni.
Egyéni megoldás
A távhőszolgáltatásról egyénileg leválni, más fűtési módra áttérni gyakorlatilag nem lehet. Azonban V. I. úr a Randóti úti lakásában egy nagyon érdekes, egyéni megoldást alakított ki, ami sokak számára példaértékű lehetett volna. Érdemes ezt is megismerni, nagyon tanulságos abban a tekintetben, hogy ügyes megoldásokkal rengeteg lehet a számlákon megtakarítani.
V. I. a saját lakását egyénileg szerelte fel hőmennyiségmérővel, nem vár arra, hogy a lakásszövetkezet pályázzon ilyesmire. A szolgáltatásról 1997. október 6-án külön szerződést kötött a Váci Távhő Kft-vel, és azóta ő eszerint fizeti a díjat. A hődíját nem légköbméterarányosan, hanem a mérők alapján számolják el. A lépcsőházban 12 lakás van. Az elszámolás úgy történik, hogy a szóban forgó lakás hőmennyiségmérői által megmért hőmennyiséget levonják az épület teljes fogyasztásból, és a maradékot légköbméter arányosan szétosztják a többi 11 lakás között. Ezzel a megoldással figyelemreméltó megtakarítást lehet elérni!
Például 2019. januárjában az épület fűtési hőfogyasztása a Váci Távhő Kft. által kiállított számlán olvasható 102 GJ volt, ebből lakásonként 7,602 GJ jutott a kilenc kisebb lakásra, és 8,390 GJ a négy nagyobb lakásra. Ha összeadjuk az egyes lakásokra szétosztott és kiszámlázott fűtési hődíjakat, akkor kijön, hogy az egyedi mérős lakásra nem számoltak el egyetlen gigajoule-t sem, vagyis a szóban forgó időszakban ott nem volt fogyasztás. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a lakásban nem fűtenek (pl. nem tartózkodnak otthon ebben az időszakban), de hát tudjuk, hogy a mérő nélkül lakásokban akkor is fizetni kell, ha a lakást nem lakják. A mérős megoldás előnye nyilvánvaló.
A Váci Távhő Kft. igazgatójának közlése szerint a szóban forgó lakásra kiszámlázott fűtési hődíj általában 5–6 ezer forint szokott olyankor, amikor más lakásokban ez 20–25 ezer forint. Természetesen ehhez még hozzá kell számítani a melegvíz díját és az alapdíjat, vagyis általában nagyjából 12–14 ezer forintos számlákkal lehet számolni.
A hőmennyiségmérő berendezés egy ilyen műszer 50 ezer forint körül van. Ráadásul időről időre hitelesíteni kell, ami szintén a lakástulajdonos költsége. A megoldás tehát nem olcsó. A számok mégis azt mutatják, hogy ez egy gazdaságos megoldás, főleg, ha valaki nem sokat fűt, keveset tartózkodik otthon, vagy nem szereti a meleget. Rakonczai Róbert, a Váci Távhő Kft. igazgatója ezzel a megoldással támogatását fejtette ki, jelezve, hogy ez egy „korát megelőző” műszaki megoldás volt abban az időben:
