Segítsük a madarakat!

Sok madárfaj tölti nálunk a telet, a téli madáretetéssel segíthetjük őket a hideg idő átvészelésében. Az első fagyoktól az utolsó hideg éjszakákig számítanak ránk az országban telelő madarak.

Novembertől április végéig az etetés, itatás és menedék biztosítása segíthet a madaraknak átvészelni a téli időszakot.

Amint kivilágosodik, már nyüzsögnek a madarak az etető körül, hiszen a fagyos éjszaka során felélték a tartalékaikat. 11-12 óra körül már szinte mind jóllaktak, így ilyenkor – különösen napsütésben – isznak, fürdenek, tollászkodnak az esti lakoma előtt. Napnyugtakor fel kell készíteniük testüket az éjszakára: ekkor a kellő energiatartalmú táplálék emésztése és elégetése biztosíthatja az átvészeléshez szükséges testhőmérsékletet.

Mivel etessünk és mit NE adjunk?

Etetésre legjobbak az olajos magvak, bogyók, gyümölcsök, állati zsiradékok, húsdarabkák. Jó a napraforgó tányér (ezt már nyár végén be kell szerezni) napraforgómag, cirokmag, fenyőmag, köles, muhar, dió, mogyoró (nem sós), kesudió, de fontos hogy ezek ne sózott vagy pörkölt eleségek legyenek.

Ne adjunk kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt, chipst, popcornt: mind veszélyesek a madarakra! Ezek az ételek megsavanyodhatnak és bélbetegségeket és pusztulást okoznak!

téli madáretetés, madáretetés télen, madáretető madarak etetése,

Hová tegyük az etetőt?

Az etetőket lehetőleg olyan helyen helyezzük el ahol a madarak nyugodt, de könnyen megközelíthetően tudják használni. Főként a kisseb testű madarak félénkebbek és csak pár pillanatra használják az etetőt. Fontos, hogy az etető környékén legyen valamilyen bokor, örökzöld vagy cserje. Erre azért vagy szükség, mert ha megijednek, akkor legyen egy számukra biztonságot nyújtó búvóhely. Ha kutyánk vagy macskánk is van, akkor lehetőség szerint tegyük megfelelő magasságba az etetőt, amit a macskák nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megközelíteni.

Ne hagyd abba, ha elkezdted!

Fontos, hogy ha elkezdjük az etetést, akkor nem szabad abbahagyni, mert a könnyű táplálék forrás megvonása hidegebb éjszakákon a madarak pusztulásához vezet. Az etetés akár április közepéig, végéig is eltarthat. Az ideális etetési intervallum október végétől április közepéig, végéig tart. Ha új helyen szeretnénk megkezdeni a madarak etetését, akkor már szeptember első harmadában is elkezdhetjük.

Tudnivalók a vándormadarakról

A toll nagyon jó hőszigetelő, költöző madaraink nem azért kelnek útra, mert fáznának. A kedvezőtlen téli környezeti adottságok, elsősorban a táplálékhiány alakította ki ezt a viselkedést. A jégkorszak megszűnése és a vándorló kontinensek pedig nagy hatással voltak a vonulási útvonalakra és távolságokra. Azok a madárfajok, amelyek kizárólag rovarokkal, apró állatokkal táplálkoznak, mint például a szalakóta és a füsti fecske, nem maradhatnak meg az európai télben.

A hosszú út megtétele sok energiát emészt fel, a kedvezőtlenre forduló időjárás végzetes lehet. A sok vonuló madárnak minden tájegységen megvannak a ragadozó vámszedői, amelyeknek ez az időszak az igazi kánaán. És mindemellett sok, ember által okozott akadály is nehezíti a vándorlást: orvvadászat, illegális tömeges befogás vagy mérgezés.

A madaraink egy része rövidtávú vonuló, ők csak a Mediterráneumig vonulnak és nagyon jól érzik magukat a Földközi-tenger északi és déli partvidékén. Ilyen például a barátposzáta, az énekes rigó és a vörösbegy. A hosszútávú vonuló madárfajok egészen Dél-Afrikáig is elrepülhetnek, olykor hihetetlen tempót diktálva szelik át a kontinenseket (például a kék vércse és a szalakóta). A telelőhelyeken a madarak nem állnak párba, és nem is költenek, készülnek a visszaútra.

Érkeznek hozzánk is az északabbi területekről vonuló madarak. Sokaknak csak pihenőállomás vagyunk, míg mások telelőhelyként választják a Kárpát-medencét (például a nagy kárókatona és a bütykös hattyú). Az állandó madaraink (harkályok, csuszka) a fészkelőterületük környékén próbálják átvészelni a telet, de vannak olyan fajok is, amelyek a keményebb tél beálltával délebbre húzódnak. Az itt maradó rovarevők részben áttérnek magevésre és a madáretetőkön is láthatjuk őket.

Milyen madarakat láthatunk az etetőnél?

Itt most nincs lehetőség az összes előforduló madarat bemutatni. Ha kíváncsi vagy milyen madarak látogatják az etetőt, egy távcsővel figyeld meg őket. A fajok meghatározásban segít a Madárhatározó mobilapplikáció, vagy például az Európa Fészkelő Madarainak Atlasza c. könyv.

A fura nevű csonttollú csak téli vendég. Érkezésün a nagy hideget jelzi. Szinte minden télen találkozhatunk velük, de 7-10 évente egész parkokat lepnek el több százas, vagy ezres csapatai. Ilyen inváziós években learatják a maradék bogyókat a fákról, és ellepik az itatóhelyeket. Az északi tajga fenyőrengetegeiben fészkel.

Képtalálatok a következőre: Bombycilla garrulus

Gyakori látogató az etetőn a csuszka. Az egész évet a költőterületén tölti, nem vándorol. Erős csőrével minden állati eredetű táplálékot kiszedeget a fa kérgének repedéseiből, de ősszel áttér a gubacsokra, bogyókra és olajos magvakra. Ha a madáretetőnkre rakétaszerűén bevágódik egy nyurga, fekete szemsávos madár, felkapja a magokat, és elriasztja a többieket, nos, az minden bizonnyal ő lesz.

Képtalálatok a következőre: Sitta europaea

Mifelénk gyakori vendég az erdei pinty. Egyik leggyakoribb pintyfélénk, középhegységi és dombvidéki erdeink jellegzetes madara, de mára a városok nagyobb kertjeiben, parkjaiban is fészkel. Jellegzetes és igen hangos énekét áprilistól hallhatjuk. A hím igen színes madár, kékesszürke fejjel és rózsaszínes-borvörös beggyel, mellel és alsótesttel. A tojó sokkal egyszerűbb szürkés-barnás színű, de mindkét nemen jól látható a fekete szárnyakon lévő fehér vállfolt és szárnycsík. Az etetőkön szívesen megjelenik, de leginkább a földön láthatjuk, amint az etetőből kiesett magokat szedegeti.

Képtalálatok a következőre: Fringilla coelebs

Feltűnő kis madár a tengelic. Stiglic néven is ismert, tarka kis pintyféle, amely gyakran fészkel parkokban és kertekben, főleg lombhullató, ritkábban örökzöld fákon. A zöldikéhez hasonlóan szintén állandó madarunk. Fekete-fehér-piros arcáról, világosbarna hátáról és fekete szárnyain keresztül húzódó széles sárga szárnycsíkjáról könnyen felismerhető. A nemek nagyon hasonló színezetűek, nem lehet őket meghatározni. A többi pintyfajhoz hasonlóan nagy csapatokba verődnek télen, és ugarokon, parlagokon keresgélnek gyommagvak után. Az etetőn rendszeresen megjelenik olajos magvakért, pintyeleségért.

Képtalálatok a következőre: Carduelis carduelis

Közösségi média