A távhőtörvény és végrehajtási rendelete ( 2005. évi XVIII. tv. és 157/2005. (VIII. 15.) Korm. rend.) olyan jogi környezetet jelent, amelyben nem lehetséges az egyes lakások többiekétől eltérő módon való mérése. A tv. szerint:
43. § (1) A szolgáltatott és a felhasznált távhő díjának elszámolása hiteles hőmennyiségmérés alapján történik.
(4) Szolgáltatói hőközpontban történő hőmennyiségmérés esetén a szolgáltatott távhő elszámolásának alapja a hőközpontban hitelesen mért hőmennyiség, a hőfogadó állomáson elhelyezett egyéb mérőműszer pedig a szolgáltatói hőközpontban lévő hőmennyiségmérő költségmegosztója.
(5) A felhasznált távhő mennyisége épületrészenként (pl. lakásonként) is mérhető és elszámolható, ha a felhasználók a távhő mennyiségének hiteles mérésére alkalmas mérőeszköz felszerelését, valamint a felhasználói berendezés ehhez szükséges átalakítását a saját költségükön, az épület valamennyi épületrészében megvalósítják, és a hiteles mérés feltételeit folyamatosan biztosítják.
A törvény szerint tehát nem lehet egyes lakásokban önállóan egyedi mérést kialakítani, egyedi mérés megvalósítására csak akkor van lehetőség, ha az épület összes lakásában megvalósul az egyedi mérés. Magának külön senki nem csinálhat ilyet. A Váci Távhő Kft. néha ettől eltérő felvilágosítást ad az ügyfeleknek, de a cégnél kevés ember akad, aki ismeri a működésükre vonatkozó jogszabályokat, és képes helyesen értelmezni azokat, úgyhogy az ott kapott tájékoztatás ne tévesszen meg senkit.
Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv alapján minden EU tagállamnak – így Magyarországnak is – 2014. június 5-ig kötelező jogszabályba foglalnia a fogyasztásalapú költségelszámolás bevezetését. Az irányelv célja, hogy – az energiafogyasztás és a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében – a fogyasztók tudatosabban alakítsák fűtési energia-felhasználásukat és melegvíz-fogyasztásukat.
Az irányelvnek a 9. cikk (3) szerint Magyarországon is minden többlakásos távfűtéses és központi fűtéses lakóépületben kötelező lesz felszerelni egyedi hőmennyiségmérőket vagy a fűtési költségmegosztókat legkésőbb 2016. december 31-ig.
A hivatkozott 2012/27/EU irányelv itt olvasható magyarul.
Kötelező hőmennyiségmérés, ha ezt nem lehet költséghatékonyan kiépíteni, akkor költségosztót felszerelni, és gondoskodni kell a melegvíz méréséről is. Ez utóbbi nálunk mindenhol megoldott, de a fűtési hő mérése még sok helyen csak az épület egészén történik, lakásonkénti mérés nincs.
Először a radiátorok szabályozhatóságát kell megvalósítani termosztatikus szelepekkel. Egycsöves fűtési rendszereknél a fűtés átalakítása is szükséges.
Legolcsóbb beruházás a költségmegosztók felszereltetése, amivel a lakások hőfelhasználását megoszthatóvá lehet tenni. Ez lakásonként kb. 150-180 ezer forint költséget jelet. Drágább megvalósítani a lakásonkénti hőmennyiségmérést, ehhez az egész csőhálózatot át kell szerelni az egy- és kétcsöves rendszereknél is, ami a költséget lakásonként 4-500 ezer forintra növelheti.
Ezzel kapcsolatban a következő problémákkal kell szembe nézni:
- A nemzeti törvény e sorok írásakor (2014.09.13. ) még nem született meg.
- Finanszírozás: miből?
- Szükséges lesz a fűtési rendszereink beszabályozása! Ez új korában sem volt valami jó, és ami volt, azt is szétgányolták. Most alul-, és túlfűtési problémák vannak. Költségosztásnál elszámolási gondok lesznek, amik akár a fizetés megtagadásához is vezethetnek.
- Egyedi méréshez át kell csövezni: drága.
- Költségosztókhoz egységesíteni kell a radiátorokat: mi lesz azzal aki kicserélte? Kölcsey mindenféle radiátorok vannak, így nem lehet költségosztókat üzemeltetni. Botrány is van belőle.
Kérdés: akarunk-e műszakilag korrekt megoldást? Vitákra okot adó műszaki gondok vannak mind az egyedi mérős, mint a költségosztós rendszernél.